A Szék eredete

A Dunhuang Cave 285 falfestménye két embert ábrázol, akik székeken ülnek; A 257-es barlang falfestményei négyzet alakú zsámolyokon és keresztbe tett lábú padokon ülő nőket ábrázolnak; A Longmen Lotus Cave kőfaragványain kerek zsámolyokon nők ülnek. Ezek a képek élénken reprodukálják a székek és zsámolyok használatát a nemesi családokban a déli és az északi dinasztia idején. Bár az ülőke akkoriban már szék és zsámoly alakú volt, mert akkor még nem volt szék vagy zsámoly címe, az emberek "Hu ágynak" hívták, a templomokban pedig gyakran használták. ülőmeditációra, ezért Zen ágynak is nevezték. A Tang-dinasztia után fokozatosan nőtt a székek használata, és a székek elnevezést széles körben használták, mielőtt kiválták volna őket az ágyak kategóriájából. Ezért, amikor a székek és zsámolyok eredetét tárgyaljuk, a Hu ágyról kell kiindulnunk, amelyet a Han és Wei dinasztia idején Indián keresztül vezettek be.

A Tang-dinasztia előtt a „szék” szónak is volt értelmezése, ami „az autó mellett”, vagyis az autó kerítése volt. Szerepe az, hogy az emberek támaszkodjanak rá, amikor autóban ülnek. A későbbi, négylábú, alátámasztott emelvényeken kerítés formájában kialakított székeket az autó melletti kerítés ihlette, az ülést a neve után "széknek" nevezték el. A meglévő anyagokból ítélve a Tang-dinasztia már meglehetősen elegáns székekkel rendelkezett.

Az ötödik generációtól a Song-dinasztia koráig példátlanul népszerűek voltak a magas típusú ülések, és a székek formája is megnőtt, megjelentek a háttámlás székek, fotelek, körszékek stb. Ugyanakkor a méltóság és alsóbbrendűségi szinteknek megfelelően a szék formája, anyaga és funkciója is eltérő.

Az Öt-dinasztiától a Két Song-dinasztiáig terjedő bútorok általában megőrzik a Tang-dinasztia örökségét, de a magas típusú bútorok népszerűbbek, mint korábban.

A szék nagyon régi és egyszerű, bár sok évszázadon át általános használat volt. A korai dinasztia idején a székek támláját és felületét szövettel vagy bőr- és fafaragással borították be, de jóval kevesebbet takartak be, mint a 21. századi székek, esetenként mindössze 25 cm-rel a talaj felett. Az ókori Egyiptomban úgy tűnik, hogy a székeket nagymértékben gazdagították, régimódi ébenfát, elefántcsont faragványokat, aranyozott fát stb. Drága anyagokkal, díszes motívumokkal és vadászott vadállatokkal vagy faragott fogolyfigurákkal borítják őket. Általánosságban elmondható, hogy minél magasabb az egyén státusza, annál magasabb és díszesebb a széke, ami a becsület szimbóluma.